Sok helyen találkoztam már a pozitív napló fogalmával. Mely szerint jegyezzük fel életünk "hullámhegyeit". Már a társas blog alapötletei között is felmerült bennem valami hasonló. Így született meg a Nekem bejött sorozat, azzal a céllal, hogy összefoglalja az adott hónapom pozitív tapasztalatait. Persze ne gondoljatok valami komoly filozófiai elmélkedésre azokat meghagyom az arra érdemeseknek! Inkább egyszerűen az adott havi kedvenceim.
Egyből egy kis furcsasággal indítok. Táplálkozásomat tekintve mindenevő vagyok, mint a vaddisznók. :-) Mégis valahogy a sütőtök kimaradt az életemből. Egyszer nagyon régen sütve kipróbáltam, de nem igazán jött be. Most azonban egy családi próbálkozásnak köszönhetően a tányéromba került és imádtam! Se túl forrón, se túl hidegen - pont ahogy szeretem az ételek hőfokát- pirított zsemlekockával érkezett meg az életembe. Persze sokan hiányolhatják a mentalevelet vagy a tökmagot díszítésnek, de hát az előbbi a mi háztartásunkban nincs, utóbbit pedig ki nem állhatom.A leves selymes és kicsit borsos ízével azonnal elvarázsolt (kicsit fogytam is tőle) nem is csoda, hogy azonnal kitört belőlem: Kérek még!
Dan Millmann: A békés harcos útja – könyv
Könyv vagy filmadaptáció, ki-ki kedve szerint fogyasztja. Én a filmet láttam előbb, már sok-sok évvel ezelőtt. Bár csak részben értettem meg akkor, mégis nagyon mélyen megérintett, mivel a főszereplő kicsapongó életstílusa nagyon hasonló volt az akkori életemmel. Nem is beszélve az állandó teljesítménykényszerről, melynek való megfelelés által én is úgy gondoltam annak idején, hogy az majd boldoggá tesz. Ma már ezt egészen másképp látom, az életstílusom sem olyan már mint régen. A könyv teljesen véletlenül került most a kezeim közé. Nem bírtam letenni, még a munkahelyen sem, így sok konfliktust okozott köztem és a főnököm között is :-)
"Ufó" irodai szék
Szintén egy munkahelyi történet. Szeretheti-e az ember a munkája tárgyát? Esetemben ez a kérdés egy új feladattal kapcsolatban merült fel: kb. 100 darab irodai forgószéket kellett összeszerelnem (persze mondanom sem kell, hogy ez nincs benne a munkaköri leírásomban) a szokásos feladataimon felül. Mégis több okból is ez egy kellemes élménynek bizonyult. Egyrészt változatosságot vitt az unalmas számítógépes munkával telő munkaidőbe, aztán az igazán könnyű összeszerelhetősége miatt szinte repült, a máskor csigatempóban vánszorgó, munkaidő. Végül pedig jól esett azt látni, hogy a kollégák hogyan tudnak örülni egy új széknek. Úgy éreztem magam mint egy novemberi Mikulás (bőven kielégíthettem az ajándékozási kényszeremet így karácsony előtt) Kár hogy nekem nem jutott egy sem!
Kontaktlencse
Soha nem próbáltam korábban. Egyrészt mert, nem ismertem szinte senkit, aki hordott volna, másrészt pedig soha nem volt gondom a szemüveg viselésével. Persze ha visszanézem korábbi képeim, akkor fogom a fejem, hogy hogy tudtam olyan csúnya szemüvegeket hordani. Úgy tűnik öreg koromra hiú leszek? A szokásos szemvizsgálatra tartottam éppen, amikor egy hónapokkal korábbi beszélgetés jutott eszemben, miszerint kipróbálhatnám a kontaktlencsét. Miért is ne? Hiszen az utóbbi időben egyre többször volt útban a szemüveg a fejemen munka közben. Szó szerint beleakadtam a sarkával mindenhova vagy levertem a fejemről. Új szemüveget nem akartam volna csináltatni, hiszen a szemeim nem romlottak, viszont változtatni szerettem volna valamit! Ideális megoldásnak tűnt. A megrendelés után pár héttel meg is volt a próba. És hát tetszett a dolog, sőt a szakember szerint elég ügyesen bántam a kis szilikonszemecskékkel. Abban maradtunk, hogy kipróbálom véglegesen is, így elvittem a próba darabokat kipróbálni. Folytatás decemberben!
"Ufó" irodai szék
Szintén egy munkahelyi történet. Szeretheti-e az ember a munkája tárgyát? Esetemben ez a kérdés egy új feladattal kapcsolatban merült fel: kb. 100 darab irodai forgószéket kellett összeszerelnem (persze mondanom sem kell, hogy ez nincs benne a munkaköri leírásomban) a szokásos feladataimon felül. Mégis több okból is ez egy kellemes élménynek bizonyult. Egyrészt változatosságot vitt az unalmas számítógépes munkával telő munkaidőbe, aztán az igazán könnyű összeszerelhetősége miatt szinte repült, a máskor csigatempóban vánszorgó, munkaidő. Végül pedig jól esett azt látni, hogy a kollégák hogyan tudnak örülni egy új széknek. Úgy éreztem magam mint egy novemberi Mikulás (bőven kielégíthettem az ajándékozási kényszeremet így karácsony előtt) Kár hogy nekem nem jutott egy sem!
Soha nem próbáltam korábban. Egyrészt mert, nem ismertem szinte senkit, aki hordott volna, másrészt pedig soha nem volt gondom a szemüveg viselésével. Persze ha visszanézem korábbi képeim, akkor fogom a fejem, hogy hogy tudtam olyan csúnya szemüvegeket hordani. Úgy tűnik öreg koromra hiú leszek? A szokásos szemvizsgálatra tartottam éppen, amikor egy hónapokkal korábbi beszélgetés jutott eszemben, miszerint kipróbálhatnám a kontaktlencsét. Miért is ne? Hiszen az utóbbi időben egyre többször volt útban a szemüveg a fejemen munka közben. Szó szerint beleakadtam a sarkával mindenhova vagy levertem a fejemről. Új szemüveget nem akartam volna csináltatni, hiszen a szemeim nem romlottak, viszont változtatni szerettem volna valamit! Ideális megoldásnak tűnt. A megrendelés után pár héttel meg is volt a próba. És hát tetszett a dolog, sőt a szakember szerint elég ügyesen bántam a kis szilikonszemecskékkel. Abban maradtunk, hogy kipróbálom véglegesen is, így elvittem a próba darabokat kipróbálni. Folytatás decemberben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése