Kimondottan kedvesek tudnak lenni az emberrel a családtagjai néha, nem? Hát nem! Sajnos van úgy, hogy éppen egy szívességet teszel meg nekik, erre ők a bokádba rúgnak. Nem kellemes, viszont mindenképpen tanulságos. Mert még többet tudsz meg, persze nem őróla, hanem magadról! Körülbelül hajnali 5 óra lehetett és 3 Celsius fok, mikor is kedves édesapámat kellett a munkahelyére szállítanom a családi autóval. A vekker csörgése után 4 perccel felöltözve, félálmosan, jobb híján felkaptam az első kezem ügyébe kerülő sapkámat és már indultunk is. A társasház lépcsőházában első szava Hát hozzám a következő volt: „Ennél szebb sapkád nincs?” mi tagadás nem erre számítottam. Lehet, hogy a bordó színe nem tetszett neki, lehet, hogy csak ferdén állt a fejemen, nem tudom, akkor nem is nagyon érdekelt. Azonban a délelőtt során csak-csak eszembe ötlöttek szavai a sapka szépségét illetően, így –bár nem szoktam- olyan elhatározásra jutottam, hogy a kedvért veszek egy másik sapkát és a nem tetszőt kidobom. Feketét, ezt már előre elöntöttem, abba biztosan nem köthet bele. Az első hipermarketben meg is találtam a megfelelő darabot és ha már ott vagyok vásárolok mellé kesztyűt is gondoltam. A kiválasztott kesztyűt papírján egy ismerős logó díszelgett, melyet már kisiskolás korom óta nem láttam. Egy multinacionális cégé, mely akkoriban Floppy-lemezeket gyártott és az én szeretett számítógépemre kis millió darab ilyen lemezen kerültek fel a játékprogramok. Azonnal az eszembe jutott, hogy már akkor jobban szerettem a számítógéppel játszani, mint apámmal a kertben. És már akkor sem érdekelt a véleménye, hogy hogy nézek ki, úgy mint ma reggel, mikor a sapkámra tett megjegyzést. Így hát ezen túl is a bordó sapkában fogom őt furikázni, ha kell, akkor nyáron is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése