Előre leszögezném, hogy még soha nem írtam így le az évem összefoglalóját! Viszont így elrontani sem tudom! :-) Azonban úgy gondolom, hogy van miről írnom. A kis nyugis életemhez képest eléggé mozgalmas év volt :-) Ám, ahogy magam ismerem nem lesz rövid poszt, így két részre osztom. Íme az első félév:
Január-február:
Már előző év végén el akartam kezdeni az angol nyelvtanfolyamot, csak akkor nem jött össze a megfelelő létszám az adott képzésre, viszont a januárira már igen, ami február elején kezdődik és június végéig tart! A háttér story röviden: diploma megszerzéséhez kell a középfokú nyelvvizsga, németet és angolt tanultam korábban. Némettel 14 év alatt középfokú sikeres szóbeliig, három sikertelen írásbeliig és a gyűlöletig jutottam! Az angolt 4 évig tanultam középiskola alatt minden évben újra kezdve (folyamatos tanárváltások miatt, nem a saját akaratomból!) és mindez 16 évvel ezelőtt volt! Így mentem el a felmérő vizsgára, amin sikeresen (minimum pontszámmal ugyan) megfeleltem! Már az első órán észrevettem, hogy ez nekem nem, vagy csak nagyon nehezen fog menni, de legalább a tanár nem egy mindennapi figura! Majd lesz valami, valahogy!
A melóban új feladatot kapok (immár sokadjára, mióta itt dolgozom, de ettől legalább változatos). Ez könnyebb munka (számítógépes adatrögzítés), mint a korábbi (pakolunk, cipekedünk és Salgó polcot építünk egész nap), viszont sokkal rosszabb körülmények (levegőtlen, nyirkos, penészes pince) között kell töltenem a mindennapokat. :-( Ja és mindenki (velem együtt) folyamatosan parázik, hogy mi lesz ha lejár a szerződésünk február végén: hosszabbítanak, véglegesítenek, felmondanak?
Egészségem és lelki életem köszönik jól vannak, némi ünnepek utáni túlsúllyal küzdök: felszedtem van öt kilót :-( így 95 kilóval terhelem a Földet :-( Kicsit talán sok! Lehet kéne kellene bőle adni egy kicsit!
Március-április:
Az előző hónap végi gondolatom miatt, elkezdtem "diétázni", ha csak lehet nem eszem kenyeret és egyéb dolgokat, amiben liszt van, így leadtam azt az öt kilót. Hurrá! Így már csak kicsit vagyok túlsúlyos.
Mindenki megnyugodott, mert meghosszabbítottak minket a melóban egy évre! Maradtunk továbbra is a pincében, de látszik a kiút onnan, ahogy haladunk a munkával, ami nagyon jó hangulatban telik szinte mindennap :-)
Már egészen kezdek belerázódni a munka melletti nyelvtanulásba (szükségem is van rá, mert szerintem én vagyok az egyik leggyengébb a csoportban ezért, mint a jó tanuló, mindig megírom a házi feladatokat viszont gőzöm sincs az angol nyelvtanról!) amikor is szó szerint beesett az életembe a majdnem nagy-nagy Ő! (a konkrét szituáció nagyon hasonló volt a Szürke ötven árnyalatában látható hasraeséshez, csak ő nem Anna ès én nem vagyok Christian vagyis igen, de csak névileg) Vagy valami ahhoz hasonló, vagy úgy is mondhatnám egy hurrikàn! Ismeritek a viccet a hurrikán és a nők hasonlóságáról: amikor jön meleg és nedves, amikor megy viszi a kocsit és a házat! Hát nálam ez utóbbiakat nem tudta vinni, de felfordította az életemet az biztos, abban a rövid idõben, amíg egymás mellett voltunk. A részletekről inkább nem beszélnék, de rávilágított sok dologra az életemben és a gondolkodásomban, ami nem a megfelelő irányba tartott. E miatt köszönettel tartozom neki. Kár, hogy ezt már nem tudom vele közölni. A lelkem úgy néz ki, mint Hamburg a bombázások után: porig rombolva :-( Szóval a változás korszaka köszöntött be nálam húsvét után, mely a lehető legrosszabbra sikerült. Lehet jövőre egyáltalán nem megyek locsolni sehova!
A változást egyrészt a testemben, másrészt a gondolkozásomban kívánom lefolytatni! Áprilisban egyik bevásárlós hétvégén részt vettem egy egészségügyi szűrésen. Ahol, (bár jók voltak az eredményeim) rám hozták azzal a frászt, hogy sok a zsír a testemben (36,3 százalék), ami nem jó, mert a szerveim között zsír van és ez hosszú távon korlátozhatja a normális működésüket. Fogyókúrát és testmozgást javasoltak. Hát igazuk is lehet! Így április 13-tól belevágtam: napi ötszöri étkezés és kalóriaszámolás plusz mozgás, kezdetben még csak séta! 90 kilóról indulok. A cél olyan 70-75 kiló lenne. Mivel még soha nem csináltam ilyet tudatosan, nem tudom hogy fog menni, meglátjuk. A szűrés mellett lehetett vért is adni, gondoltam most már éppen ideje lenne, hiszen már sokszor gondoltam rá, hogy ennyit azért megtehetnék és az egyetemen is mindig inkább elmentünk sörözni helyette. Hát nem sikerült végül is adni, mert keveset ittam még aznap, meg elve sűrű a vérem (egy doki már korábban vizsgálgatta a dolgot, hogy lehet hogy ez rossz így, de elsiklott a dolog). A véradóbuszban lévő kedves nővérke mondta, hogy "ha adna vért, akkor azzal is hígulna és tudna vért adni!" Nem tudom felfogta-e, amit mondott. De mindenesetre megfogadtam magamban, hogy ha törik, ha szakad, önkéntes véradó leszek!
Május-június:
Telik múlik az idő és egyre közeledik a nyelvtanfolyam vége, sőt június végén vége is lett! Látom magamon a fejlődést csak azt nem tudom, hogy ez elég lesz-e a sikeres, talán sokadik nyelvvizsgához? A tanár szerint, ha sokat gyakorolok, akkor sikerülhet! Már nem olyan nagy lendülettel, de elkészítem a házi feladatokat, meg a fordításokat. A többiek szinte ezt soha nem teszik, sőt rendszeresen elkésnek, így egyre gyakrabban az első órában magánórát ad nekem a tanár, ami rám is fér! :-)
Melóhelyen még mindig a pince a törzshelyünk, de már nekem nagyon elegem van belőle! Ezért hajtom magam, hogy minél hamarabb kerüljünk ki onnan, úgy, hogy a végére érünk a feldolgozandó anyagnak! Pont a szülinapom előtt egy kis baleset ér, az udvari fenyőfa egyik száraz ága meg akarja közelebbről nézni a jobb szememet. Nem engedem neki, szerencsére komolyabb baj nem történik -a heg, lehet megmarad örökre-, de azt a papírmunkát, amit ez okozott, azt nem kívánom senkinek! Még hónapokkal később is a jegyzőkönyvekkel és orvosi látleletekkel bajlódtam! Másik fontos történés, hogy Ákos kollégám kilép,mert talált olyan helyet, ahol kétszer annyit keres és még a hobbijának is élhet munkája közben. (A mázlista!) Hiányozni fog, mert mindennap jól elröhögtünk.
De mielőtt elment volna még adott egy remek ötletet: éppen akkor költöznek a belvárosból a kertvárosba. Hű, ezt az én családom is megtehetné! Hiszen ott a belvárosi lakásunk, amit szeretünk, de már élhetetlenné vált a bulinegyed plusz magas lett a közös költség is! És ott a telkünk Óbudán, oda építkezhetnénk! De sajnos nem, mert annyi pénzt nem kapnánk a lakásért, amennyi kéne és szerintem már építkezni sem akarnak az őseim és én sem! Viszont a telek is már nagy nekünk, nem tudjuk karban tartani és nem tudunk annyi időt tölteni ott, mint szeretnénk, mint régen. Akkor mi legyen? Eladjuk mindkettőt?! A telek árából veszünk egy kis családi házat kerttel valahol az agglomerációban, hogy a szüleim jó levegőn töltsék a nyugdíjas éveiket! A lakás árát meg befektetjük, vagy feléljük, még nem tudom. De én nem akarnék kiköltözni a belvárosból! Úgyhogy szétköltözünk: a szüleim kertes házba, én meg egy kis lakásba. Mikor előadtam nekik az ötletemet akkor, legnagyobb meglepetésemre, nem hogy ellenállásba nem ütköztem, hanem szó szerint lecsesztek, hogy miért nem találtam ezt ki hamarabb, mondjuk már tíz éve! Így hát május közepén elkezdtük árulni a kertet. Amire június végéig csak komolytalan jelentkezőink voltak.
A fogyókúrával elindultam rendesen: április végére már leadtam majdnem 3 kilót, május végére 6-ot, míg június végére már összesen kilenc kiló a mínusz rajtam :-) Hamarosan már nem csak sétálgathatok, hanem elkezdhetek kocogni is. Hurrá! Réges-rég sokat kocogtam, meg futottam és imádtam! De aztán, valahogy elpunnyadtam, mikor dolgozni kezdtem. Az ötszöri étkezést is kezdem megszokni, meg a kis adagokat, meg a mindennapi salátát is.
Hát röviden :-) ennyi lenne az első félévem! A folytatást már egy másik posztban találjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése