Mit szeretnék az elkövetkezendő pár évben? Az előző posztban már említettem, hogy 5-6 év alatt öt nyelvet szeretnék tanulni. Ehhez az első lépés most a német tanfolyam. A második, hogy találjak egy online tanfolyamot az olasz tanulásához. A már megpedzegetett másik terv pedig egy újabb külföldi út. Svájcba úgy néz ki. Igazából Ausztria, Svájc meg Hollandia között vacilálok. Eldönteni még van időm, de ettől függetlenül most nagyon Svájc felé irányultam. És igen bébiszitternek először. Mert ez a legegyszerűbb, és leglogikusabb egy olyan személy esetében aki bizonytalan a nyelvtudásában. Ami nálam megállja a helyét a köbön. Eleve az angol sem megy annyira, oké most a tanfolyam után jobb. De nem tiltakoznék még pár hónap ellen Angliában sem.
Ez a rövid távú terv. Hogy kitartok-e mellette? Szeretnék. De nem tudom. Mert nem olyan vagyok aki fog egy tervet, amit lehet nem is ő talált ki, csak evidens, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és aszerint él abban a 70 évben ami a felnőtté válása után vár rá.
Tervek és elvárások amik sose jönnek be. Ha csak rajtad múlik nem is olyan egyszerű megalkotni egy életet, mint ha csak beleültetnek a tutiba. És ha még egyszer valaki a szemembe vágja, hogy nem vagyok elég kitartó és a tervek hiánya miatt gyerekes lennék annak kitekerem a nyakát. Mert az elevenembe talált. Egyszer oké, elviselem, mert elgondolkodtatott. De ennyi. Soha többet senki ne kritizáljon ha nem felelek meg az elvárásaiknak. Én se teszem. Most már nem. A lényeg, hogy mire jutottam. Mégpedig arra, hogy jobban szeretek sodródni az árral. Érzelemből döntök. És rájöttem, hogy mindegy mit dolgozom. Mert nem a munkának élek. A munka csak arra kell, hogy finanszírozzam a hobbijaim, sportolást, utazást, életet.
A finanszírozás alatt azt értem, hogy vehessek magamnak egy lakást, egyet pedig azért, hogy kiadjam albérletbe. Fontos, hogy a munka mellett jusson időm egy olyan hobbit megtanulni és professzionálisra fejleszteni, amivel később vállalkozásként foglalkozhatok. Erre is megvan a terv. Nagyapám nyomdokaiba lépnék és szeretnék fotózni. Ezt pedig bárhol megtehetem. Akár egy hajón is. Igen megfordult a fejemben újra, hogy hajózni kéne. Folyamin. Eszembe sincs óceánra menni. Szóval megy az ec-pec-kimehecc. Svájc előtt, után, helyett hajózzak-e, vagy legyek szárazföldi patkány és Svájc után keressek ott egy helyi hotelt. Bevallom az utóbbi felé húz a szívem. Az au pair egy fix dolog, ha meg már ott vagyok helyben, nyelvet tanulok, és kapok fizetést könnyebb bármit találni.
Eddig miért nem tanultam fotózást? Mert sokba kerül, és mert otthon képtelen vagyok bármi értelmeset csinálni. Ezért írom a blogot is a metrón meg a buszon. Ja igen blog.
Átalakítottam kicsit a másik blogot. Mert megtaláltam az életcélom a következő nagyjából 20 évre. Utazni szeretnék. Lehetőleg körbe a világot. Ezért is jött a fotózás. Azt bárhol lehet csak jó felszerelés kell. A téma pedig bármi. Pláne ha körbejárom a világot. És akármilyen elvárás, hogy ezt pasival meg gyerekkel tegyem, nem akarom. Utóbbit biztos, az előbbit pedig nem erőltetem. Majd jön, vagy nem, de ha hosszútávú nem is, azért futó kalandok lehetnek az életemben.
Ja igen szeretnék külföldön élni is nem csak utazni. Elegem van abból, hogy itthon mindenki azt várja megfeleljek az elvárásainak. Legyen az munka, barátok, pasik, öltözködés, tanulás, vagy szimplán az ahogy élni akarom az életem. Nem csak barátok vagy család szinten vannak elvárások. A tök idegenek is szemrehányást tesznek ha valaki nem úgy él ahogy szerintük kéne. Kint lehet, hogy idegen leszek világ életemben, de legalább az a max elvárás, hogy illeszkedjek be. Ami nyilván nem okoz alapvető problémát.
Miért rossz, ha egy bejegyzést öt nap alatt írok? Azért mert ami tegnap még az eszembe volt, azt mára elfelejtettem. Este valami frappáns lezáráson gondolkoztam. Ami elmarad a saját szavaimmal, és egy idézettel zárom.
"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni, senkivel semmit... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton."
Ez a rövid távú terv. Hogy kitartok-e mellette? Szeretnék. De nem tudom. Mert nem olyan vagyok aki fog egy tervet, amit lehet nem is ő talált ki, csak evidens, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és aszerint él abban a 70 évben ami a felnőtté válása után vár rá.
Tervek és elvárások amik sose jönnek be. Ha csak rajtad múlik nem is olyan egyszerű megalkotni egy életet, mint ha csak beleültetnek a tutiba. És ha még egyszer valaki a szemembe vágja, hogy nem vagyok elég kitartó és a tervek hiánya miatt gyerekes lennék annak kitekerem a nyakát. Mert az elevenembe talált. Egyszer oké, elviselem, mert elgondolkodtatott. De ennyi. Soha többet senki ne kritizáljon ha nem felelek meg az elvárásaiknak. Én se teszem. Most már nem. A lényeg, hogy mire jutottam. Mégpedig arra, hogy jobban szeretek sodródni az árral. Érzelemből döntök. És rájöttem, hogy mindegy mit dolgozom. Mert nem a munkának élek. A munka csak arra kell, hogy finanszírozzam a hobbijaim, sportolást, utazást, életet.
A finanszírozás alatt azt értem, hogy vehessek magamnak egy lakást, egyet pedig azért, hogy kiadjam albérletbe. Fontos, hogy a munka mellett jusson időm egy olyan hobbit megtanulni és professzionálisra fejleszteni, amivel később vállalkozásként foglalkozhatok. Erre is megvan a terv. Nagyapám nyomdokaiba lépnék és szeretnék fotózni. Ezt pedig bárhol megtehetem. Akár egy hajón is. Igen megfordult a fejemben újra, hogy hajózni kéne. Folyamin. Eszembe sincs óceánra menni. Szóval megy az ec-pec-kimehecc. Svájc előtt, után, helyett hajózzak-e, vagy legyek szárazföldi patkány és Svájc után keressek ott egy helyi hotelt. Bevallom az utóbbi felé húz a szívem. Az au pair egy fix dolog, ha meg már ott vagyok helyben, nyelvet tanulok, és kapok fizetést könnyebb bármit találni.
Eddig miért nem tanultam fotózást? Mert sokba kerül, és mert otthon képtelen vagyok bármi értelmeset csinálni. Ezért írom a blogot is a metrón meg a buszon. Ja igen blog.
Átalakítottam kicsit a másik blogot. Mert megtaláltam az életcélom a következő nagyjából 20 évre. Utazni szeretnék. Lehetőleg körbe a világot. Ezért is jött a fotózás. Azt bárhol lehet csak jó felszerelés kell. A téma pedig bármi. Pláne ha körbejárom a világot. És akármilyen elvárás, hogy ezt pasival meg gyerekkel tegyem, nem akarom. Utóbbit biztos, az előbbit pedig nem erőltetem. Majd jön, vagy nem, de ha hosszútávú nem is, azért futó kalandok lehetnek az életemben.
Ja igen szeretnék külföldön élni is nem csak utazni. Elegem van abból, hogy itthon mindenki azt várja megfeleljek az elvárásainak. Legyen az munka, barátok, pasik, öltözködés, tanulás, vagy szimplán az ahogy élni akarom az életem. Nem csak barátok vagy család szinten vannak elvárások. A tök idegenek is szemrehányást tesznek ha valaki nem úgy él ahogy szerintük kéne. Kint lehet, hogy idegen leszek világ életemben, de legalább az a max elvárás, hogy illeszkedjek be. Ami nyilván nem okoz alapvető problémát.
Miért rossz, ha egy bejegyzést öt nap alatt írok? Azért mert ami tegnap még az eszembe volt, azt mára elfelejtettem. Este valami frappáns lezáráson gondolkoztam. Ami elmarad a saját szavaimmal, és egy idézettel zárom.
"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni, senkivel semmit... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton."
Köszönöm szépen az őszinte szavaid / szavaitok! Nagyon örülök, hogy ilyen szépen megfogalmazott blogot olvashatok, igazán megszerettem a stílusát, a társas blog ötlete, pedig nagyon jó! :) Bár konkrétan ezzel a bejegyzéssel annyiban nem értek egyet, hogy én nem külföldi munkában és életben gondolkodom, és ami már többször nem jött össze, azt nem erőltetem, valamint nem élnék ilyen spontán, mert óvatosabb személyiség vagyok, de ami megfogott az az, hogy igenis, ha valamit szeretnél, akkor ne érdekeljen a mások véleménye, hanem tarts ki mellette. Ha ez az álmod. Én is szeretnék érzelmek alapján dönteni. Talán -mivel mindig is befolyásolhatóbb voltam- én szívesen fogadtam akár az idegenek, barátok tanácsait is, megkönnyíti a döntést, ha kibeszélem magamból. Nekem ez nagyon fontos. Először kicsit elevenembe talált az, hogy azt írod, valaki gyerekesnek titulált, az elvárásaihoz szeretett volna Téged passzoltatni, és kritizált. Volt egy tippem, hogy kire gondolsz...de utána elismeréssel adóztam, adózok Neked, mert valóban érett célokat fogalmaztál meg, és így meg is követlek. Talán félreértések, és nem bántások vezettek idáig, legalábbis részemtől biztosan. Nem akartalak bántani és őszintén sajnálom. :( Mások vagyunk, de ez nem baj, mivel ettől színes az élet. :) Fantasztikus dolog, ha valaki eljut odáig, hogy megfogalmazza az életcélját. Ez fantasztikus dolog, és mindenhez sok erőt, örömöt, és sikert kívánok! :) :)
VálaszTörlés