Micimackó ül a fatörzsön és kopogtatja a kobakját, miközben azt mondogatja magában, hogy 'Gondol, gondol, gondol.'. Na kb én is így nézek ki, csak széken ülve és a monitort bámulva. Mit írjak? Hogy kezdjek neki? Be kell vallanom, ugyan abban egyeztünk meg Christiannal, hogy nem olvassuk el a másik írásait mégis belelestem az évértékelő bejegyzésébe. Nem olvastam el magát a szöveget, csak átfutottam mégis milyen tematika szerint írta. Ötletem több nem lett tőle, csak bűntudatom.
Tőlem már megszokhattátok az idézeteket. Ezért úgy döntöttem most egy sorozat záró epizódjából merítek.
"Annyi minden történt velem ebben a nyolc évben... annyi mindent nyertünk és veszítettünk, mégis úgy érzem, hogy az életem csak most kezdődik."
Igen nyolc év szerepel az idézetben. A sorozat volt ennyi évados. Nem cseréltem le, mert így az eredeti, meg mert rájöttem, hogy ez akár rám is vonatkozhat. Nyolc év. Ennyi idő telt el azóta, hogy felnőtt lettem. Nyolc év tele szárnypróbálgatásokkal, tervekkel, egyetemmel, munkával. Az évek során annyi terv alakult a fejemben. Mind egyetlen kérdés körül forogva. Mi az a munka, amit ha nem is lelkesedve és szívből, de nem utálattal tudnék csinálni, mit tanuljak ezért, és ezt hogyan egyeztessem össze azzal, hogy az életem további részében egyedül fenn tudjak tartani egy olyan életet, amit megfelelőnek tartok. És ez a munka mennyire egyeztethető össze annak az embernek az életével aki majd a párom lesz. Ezért akivel éppen összejöttem ahhoz igazítottam az életem. Mert ezt nevelték belém. Csak nekem nem jött össze elsőre a világrengető igaz szerelem. És, hogy mire fel ez a hosszú bevezető? Pontosan amiatt, mert évértékelő. És ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nagyon sokat tanultam idén magamról is. Hosszú és fárasztó év volt, ami így visszatekintve mégis gyorsan elrepült. Csak a napok telnek lassan, a hetek és hónapok repülnek a fejünk felett.
Január - Február:
Indult egy tanfolyammal, amin már nem tudtam vizsgázni, amit nem is bánok. Nem való nekem a brókerszakma. Az ok ami miatt viszont nem tudtam elmenni a vizsgára, az volt, hogy összeszedtem egy kellemetlen arcüreggyulladást. Láz, fejfájás, antibiotikum, pihenés, orrfolyás. Extrába még plusz élmény, hogy semmilyen szagot nem éreztem abban a másfél hétben. Hogy utána mint csináltam azt maximum a határidő naplóm tudná megmondani, amit meg kihajítottam, szóval nem tudom. Egyetlen dolog a nyelvsulis szintfelmérő ami rémlik. Előtte készültem valamennyit, de nem nagyon ment. Azt hiszem én is a minimum ponttal kerültem be a csoportba. Pedig 8 évig tanultam angolt iskolai szinten, plusz elfogyasztottam pár magántanárt is. Magyarázatnak hozzáfűzném, hogy azalatt a 8 év alatt kilenc különböző tanárunk volt. Végül februárban elindult a tanfolyam, ami le is foglalta a hónapom. Bele kellett nekem is rázódni a dolgokba.
Március - Április:
Ha emlékeim nem csalnak márciusban elvileg bébiszitterkedtem. Meg persze volt a tanfolyam. És év eleje óta kismilliomodszorra vesztünk össze a koszorúslány ruhákon. Igen a legjobb barátnőm készült az esküvőjére. És "fontos" szerepünk volt. Koszorúslányok. Persze mindenről megvolt a magunk elképzelése és véleménye, ami még egymással se egyezett, nemhogy a menyasszonyéval. Arról nem beszélve, hogy túl korainak tartottuk a dolgot. Ez nyilván adódott az alapvető világnézetbeli különbségekből is, meg a neveltetésből, és hasonlókból. Hogy a csodába lettünk barátok ennyi különbséggel mi öten azt nem tudom. Közben #100happydays kihívással megpróbálni lépést tartani magamban. Munkakeresés ezerrel, meg egy szakítás március végére. Áprilisban új munka és egy szeretői kapcsolat. Utóbbiból pechemre szerelem lett amit jó lenne már kiheverni. Húsvét előtt még begöndörödtem, ami azóta se sikerült olyan jól, mint elsőre. Ja de ettől függetlenül nem vagyok hajlandó több Húsvétot vidéken tölteni.
Május - Június:
Ha emlékeim nem csalnak akkor május körül kezdtük járni angol után a várost Christiannal, és beszélgettünk hát ha nem is órákon keresztül, de jó sokáig. Meg fagyiztunk és hasonlók. Közben szenvedtem az e-book olvasóm kicseréltetésével, ami azután se működött... Az új munkám, ami áprilisban kezdődött kezdett az idegeimre menni. Akkora mappákat és dobozokat pakolhattam az irattárban egyedül, amibe akár bele is fértem volna. Mert a másik akit elvileg felvettek volna nem vállalta. Helyette pedig nem kerestek mást. Júniusban pedig vége lett a tanfolyamnak és a félévnek is. A tanfolyamzáró vizsgán két tanár is megerősítette, hogy szerintük a csoportból két embernek van esélye a vizsgán, az egyik én voltam, a másik pedig drága aggódós szerzőtársam. Egy emlékezetes szösszenet angolról: "Az angolok azért laknak szigeten, mert idióta szabályaik vannak." Volt még májusban a barátokkal egy jó kis labdázós túrázás, olyan, amilyenre régóta vágytam. Csak arra nem, hogy valaki közben féltékennyé tegyen és az én pasimmal flörtöljön. Na persze így jár, aki titkolja a kapcsolatát. Bár nem saját elhatározásból. A fene a pasikba. Ez a félév velük kapcsolatban nem hozott túl sok jót.
Cserébe ezzel most zárom is a posztot, mert a második félév hosszabb és elmélkedősebb lesz, így azt követve a példát, én is külön szedem.
Január - Február:
Indult egy tanfolyammal, amin már nem tudtam vizsgázni, amit nem is bánok. Nem való nekem a brókerszakma. Az ok ami miatt viszont nem tudtam elmenni a vizsgára, az volt, hogy összeszedtem egy kellemetlen arcüreggyulladást. Láz, fejfájás, antibiotikum, pihenés, orrfolyás. Extrába még plusz élmény, hogy semmilyen szagot nem éreztem abban a másfél hétben. Hogy utána mint csináltam azt maximum a határidő naplóm tudná megmondani, amit meg kihajítottam, szóval nem tudom. Egyetlen dolog a nyelvsulis szintfelmérő ami rémlik. Előtte készültem valamennyit, de nem nagyon ment. Azt hiszem én is a minimum ponttal kerültem be a csoportba. Pedig 8 évig tanultam angolt iskolai szinten, plusz elfogyasztottam pár magántanárt is. Magyarázatnak hozzáfűzném, hogy azalatt a 8 év alatt kilenc különböző tanárunk volt. Végül februárban elindult a tanfolyam, ami le is foglalta a hónapom. Bele kellett nekem is rázódni a dolgokba.
Március - Április:
Ha emlékeim nem csalnak márciusban elvileg bébiszitterkedtem. Meg persze volt a tanfolyam. És év eleje óta kismilliomodszorra vesztünk össze a koszorúslány ruhákon. Igen a legjobb barátnőm készült az esküvőjére. És "fontos" szerepünk volt. Koszorúslányok. Persze mindenről megvolt a magunk elképzelése és véleménye, ami még egymással se egyezett, nemhogy a menyasszonyéval. Arról nem beszélve, hogy túl korainak tartottuk a dolgot. Ez nyilván adódott az alapvető világnézetbeli különbségekből is, meg a neveltetésből, és hasonlókból. Hogy a csodába lettünk barátok ennyi különbséggel mi öten azt nem tudom. Közben #100happydays kihívással megpróbálni lépést tartani magamban. Munkakeresés ezerrel, meg egy szakítás március végére. Áprilisban új munka és egy szeretői kapcsolat. Utóbbiból pechemre szerelem lett amit jó lenne már kiheverni. Húsvét előtt még begöndörödtem, ami azóta se sikerült olyan jól, mint elsőre. Ja de ettől függetlenül nem vagyok hajlandó több Húsvétot vidéken tölteni.
Május - Június:
Ha emlékeim nem csalnak akkor május körül kezdtük járni angol után a várost Christiannal, és beszélgettünk hát ha nem is órákon keresztül, de jó sokáig. Meg fagyiztunk és hasonlók. Közben szenvedtem az e-book olvasóm kicseréltetésével, ami azután se működött... Az új munkám, ami áprilisban kezdődött kezdett az idegeimre menni. Akkora mappákat és dobozokat pakolhattam az irattárban egyedül, amibe akár bele is fértem volna. Mert a másik akit elvileg felvettek volna nem vállalta. Helyette pedig nem kerestek mást. Júniusban pedig vége lett a tanfolyamnak és a félévnek is. A tanfolyamzáró vizsgán két tanár is megerősítette, hogy szerintük a csoportból két embernek van esélye a vizsgán, az egyik én voltam, a másik pedig drága aggódós szerzőtársam. Egy emlékezetes szösszenet angolról: "Az angolok azért laknak szigeten, mert idióta szabályaik vannak." Volt még májusban a barátokkal egy jó kis labdázós túrázás, olyan, amilyenre régóta vágytam. Csak arra nem, hogy valaki közben féltékennyé tegyen és az én pasimmal flörtöljön. Na persze így jár, aki titkolja a kapcsolatát. Bár nem saját elhatározásból. A fene a pasikba. Ez a félév velük kapcsolatban nem hozott túl sok jót.
Cserébe ezzel most zárom is a posztot, mert a második félév hosszabb és elmélkedősebb lesz, így azt követve a példát, én is külön szedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése