Autopiaci ámokfutás

A már korábban megírt egyenlet megoldásához szükségem van információkra. Ezek felkutatásával telt az elmúlt időszak. Az ingatlanok keresésébe szerencsére becsatlakozott egy-két családi barát, így tehermentesítve minket. Előre is köszönet nekik. Az elmúlt héten körutat tettem különböző autószalonokban. Igen tudom, hogy itt most elvesztem a hölgyolvasóink nagy részét, de azért igyekszem a száraz adatok felsorolása nélkül elmondani a történteket. Rögtön össze is foglalom milyen tapasztalataim voltak ezen az igen sűrű előző héten.

Kezdődött ez a hét az előző vasárnap, mikor is éppen egy cuki kis lakást néztem meg Zuglóban és a házzal szemben volt egy Fiat szalon. „Na, itt az alkalom, hogy elkezdjem az autókról is összeszedni az infókat (milyet lehet kapni, mennyiért, milyen színű, felszereltségű stb.)” - gondoltam, megfelejtkezve arról, hogy „pártunk és kormányunk” elrendelte a vasárnapi zárva-tartást. Mivel sem időm, sem energiám, sem kedvem nincs már oda visszamenni, a lakás is kicsit drága volt nekem és nem is lehetett alkudni az árából, így szegény Fiat konszern viszonylag gyorsan (ajánlat nélkül) kiesett nálunk a mi kis „autótenderünkből”. Bocsi :-(

Ugyan nem az első, de szerintem a legszebb Fiat logo 1904-ből

Következett a második nap, a hétfő, amikor is a Skoda következett. Mint már régi elégedett fogyasztójuk mentem be hozzájuk, már kilenc éve nyúzunk egy Fabiát. Meg is vagyunk vele elégedve, csak most már úgy gondoljuk, hogy nyugdíjazni kéne szegényt. Így eladósorba kerül majd szegényke. (A poszt megírása óta/alatt meg is szaporodtak a kérőjelöltjei, de az új autó megérkezéséig még egyelőre nekünk van rá szükségünk!) Ugyanabba a szalonba rohantam be munka után, ahol a mostanit vettük. Örömmel láttam, hogy ugyan átkerültek a telepen belül kb. 100 méterrel arrébb, de egy sokkal nagyobb épületet kaptak, ami olyan nagy volt, mint egy repülőgép garázs és fényárban úszott az egész. Már fél hat volt este, így el is kélt a világítás. Benn egy férfi értékesítő fogadott (9 éve egy hölggyel üzleteltünk), akivel meg is voltam elégedve, megmutatta a bemutató autót, minden kérdésemre válaszolt és egy kiváló minőségű brossurát nyomott a kezembe. Elnézést is kértem tőle, hogy csak ilyen későn sikerült bejutnom hozzájuk, és a sok kérdésem miatt neki aznap egy kicsit túlóráznia kellett. Ez utóbbit csak azért tudom, mert szó szerint ránk oltották a villanyt a szervizes kollégái. Az új Fabia nagyon bejött (bár olyan zöld szín nem volt, amilyet a család szeretne), viszonylag nagy a csomagtartója, kicsit talán magas az ára, de mivel már jól ismerem a modellt, így véleményem szerint elől lesz a versenyünkben :-)

Bárcsak ma is ezt a szépséget látnánk az autónk orrán

Kedden, megint csak a munka után tudtam berohanni valahova, ugyanúgy sötétben, olyan fél hat magasságában egy Ford kereskedés következett. Hát itt sem tolongtak az értékesítők. Szintén férfi, szintén jól felkészült, teljes körűen kiszolgált a brossúra itt is kifogástalan. Zöld színű autó itt egyáltalán nincs. A bemutató autó (Fiesta) kipróbálása során adódott egy-két kínos szituáció. Az még hagyján, hogy nem láttam ki az autóból hátra fele (bár a későbbiekben több autóból sem láttam ki rendesen hátra fele a széles oszlopok és a kis hátsó ablak miatt, úgy tűnik ma már nem kell hátranézni a mai kocsikban), de a hátsó ülést kipróbálva egy milliméteren múlt, hogy ne verjem be a fejem a tetőbe. Erre az eladó azt mondta: „Na látja, még egy ilyen magas ember, mint ön is, elfér a hátsó ülésen!" Erre fel kellett homályosítanom, hogy az én 173 cm-es méretemmel nem számítok magasnak. De a legrosszabb az volt, hogy a vezetőülésben ülve egyszerűen nem értem el a középső konzolt, pedig nincs is rövid karom. Erre már ő sem tudott mit mondani. Ezek szerint Amerikában, ahol tervezték az autót alacsony, de hosszú karú gnómok laknak. A csomagtartó kicsi és nagy a perem, amin át kellene emelni a csomagokat viszont az autó ára kedvező. Összességében nem tetszett, így szerintem nem továbbra sem lesz Ford a családban :-(

     1903-ból származik az első cégér

A szerda szünnap, de ekkor sem maradtam autós élmény nélkül, mivel a  jelenlegi autónkért kellett elmennem, mert szegényke átesett élete negyedik műszakiján, szerencsére görbült az érdemjegye, így még szolgálhat minket egy kis ideig :-) Viszont betelt a forgalmija, amit cserélni kell, így lesz még vele feladat :-(

Ötödik nap, csütörtök: Ma szabadnapos voltam, a rengeteg otthoni ügyintézés után szerettem volna eljutni egy Reanult szalonba. Sajnos e tervem nem jött össze, mivel a család új mosógépét vártuk egész nap, hogy megérkezzen.  A mosógépekkel korábban is összeakadtam már blogírói karrierem során, de ennek a beszerzéséről még írni fogok, mivel nem kicsit bonyolította meg az életemet és tette próbára a messze földről híres végtelen türelmemet  Egy szó és száz: Mosógép van, a franciák meg várjanak rám hétfőig, bár az már az utolsó nap lesz, amit a projektre szántam. :-(

A legelső logóban lévő dupla RR még a Reanult testvérekre utalt

Pénteken egészen sok időt töltöttem el egy kedves német (Opel) márkakereskedésben. Ez egyrészt adódott abból, hogy bevizsgálták a családi autót, hogy mennyit érhet. Úgy tűnik, hogy az autókerekedők és szervizesek nem nagyon sietnek haza péntek délután, mint más normális ember, mert az általuk mondott "erős" fél óra átvizsgálás végül is másfél óráig tartott. Másrészt pedig tovább bonyolódott a családi autópark tendere, mert itt három autótípussal (Corsa, Astra, Meriva) is ki tudták volna szolgálni az igényeinket. Még üdítő és pogácsa is volt, ami abban a pillanatban nagyon jó szolgálatot tett éhes gyomromnak. Itt van zöld szín a palettán csak nagyon sötét. Nagy terek, kissé kemény ülések, alacsony küszöbök a csomagtartóban és baromira versenyképes árak (amikre előre nem készültem fel) Hurrá, még nagyobb fejtörés! Köszönöm Opel :-)

Az Opel a Zeppelin gyártásával is foglalkozott a II. Vh. előtt, erre utal az 1937-es jelvény

A szombati napon már autókat sem bírtam látni, de főleg bármit megadtam volna ha nem látok színeket sem, annyi szín- és szövetkatalógus égette ki a retinámat a hét során. Tehát mindent megtettem azért, hogy minél távolabb tartsam magamtól a témát, még erdőbe is mentem túrázni :-), de sajnos a történet tovább csavarodott és a péntek esti, tulajdonképpeni véglegesnek tűnő döntés teljesen felborult, hála a család autószerelőjének. Így mint a gyilkos, én is visszatérek a tett helyszínére és a jövő hét hétfőn újra indul a körút, immár egyre fogyó türelemmel :-(

Vasárnap: ma a már korábban említett zárva-tartást kihasználva kitérnék egy kicsit azokra a jelöltekre, akik bár szóba jöhetnének mégsem vesznek részt az autóválasztásunkban. A "mi autónk", bár kettőt is elnyűttünk a 90-es években a kis sebes (Swift) elnevezésüből, már rég nem a mi autónk. :-(

A szép múlt

 

Francia autók: nem ismerjük őket, soha nem is voltak még "vendégségben" sem nálunk és nem is szeretnénk megismerni őket az ismeretségi körből hallott sok negatív tapasztalat miatt. Elnézést Citroen és Peugeot! :-(

Majd talán egy másik életben

Egyéb japán autók: oly messziek és oly elérhetetlenek vagytok! Nem is ismerünk senkit akinek ilyen autója lenne, mint ti. Így kedves Honda, Mitsubishi,Nissan és Toyota ég veletek!

Sayonara!

Német autók: ti pedig olyan drágák vagytok a számunkra, hogy el sem tudom mondani. Szóval Audi, BMW, Mercedes,Porsche, Volkswagen ti nem nekünk vagytok szánva! :-(

Auf Wiedersehen!

És végül az olasz kocsik: Alfa Romeo, Ferrari, Lamborghini, Lancia, Maserati. Hát igen ti lennétek az álom! De maradjunk csak a földön. :-(

Ciao!

Megint hétfőre virradt a nap! A tervben egy újabb, de immár egy másik cseh autószalon meglátogatása van, azonban most már egy újabb típus van a célkeresztben. Az amelyet az ősök néztek ki maguknak,  és Rapid névre hallgat. Majd meglátjuk. A katalógusban minden esetre jól mutat. És nem csak ott, hanem élőben is ezüst szürke színben limuzin formában. A többi autóval ellentétben ez mindenkinek tetszett, nekem alkalmam is volt vezetni. A fék eléggé harap, nem hiába hátul is tárcsa van és én meg csak a dobhoz vagyok szokva. A sebességváltó egy precíz szervezetnek tűnik és kézre is áll. Belül kellemes és tágas, a kilátás hátra pedig a szokásos, lehetne egy kicsit jobb, vagy csak megszokás kérdése. Tisztes öreguras limuzinnak néz ki az autó, valami olyasmi, amit gondoltam volna családi autónak egy olyan házaspárnak aki ledolgozott két életet. Mondjuk az ára is ehhez hasonlóan magas, de szerencsére az ősök előző látogatásuk során kialkudtak egy szép kedvezményt, így már belefér a családi költségvetésbe. Kijelenthetem, hogy a tender véget ért és győztest hirdethetünk! :-)

A győztes!

Így sajnos a franciák várhatnak ránk hiába, de szerintem nem vágja földhöz őket, hogy nem náluk lesz vásárolva az autó. Tehát az autópiaci ámokfutás véget ért így 9 nap után, hála Istennek!

Most már csak arra van szükség, hogy megkeressük, hogy hol olcsóbb az autó (mivel közben kiderült, hogy igen jelentős különbségek vannak a szalonok között), le kell előlegezni, ezután indulhat a gyártás, mely azt jelenti, hogy kb. 3-4 hónap elteltével át is vehető lesz majd a vadonatúj családi autó!